A Vendvidék vagy Rábavidék (szlovénul Porabje, Slovensko Porabje, azaz Szlovén Rábavidék) néprajzi tájegység Vas megye területén, a szentgotthárdi kistérségben, a Rába folyó mellett. Területe 94 km², lakossága kevesebb mint 3000 fő. A terület lakosairól, a magyarországi szlovénekről kapta a nevét, akiknek hagyományos magyar neve vendek.
A Vendvidék területét a 19. század előtt nem illették konkrét névvel a térképek. A terület az Őrség gyepűelve volt, amíg a ciszter szerzetesek nem kezdték el művelni, s Vas vármegye és Zala vármegye osztozott a történelmi Vendvidék területén. A térség évszázadokon keresztül zárt volt, ez kedvezett a vend nyelv kialakulásának és a sajátságos murai és rábai szlovén népi kultúrának.
A lakosság eredetét illetően körülbelül a 16. században alakulhatott ki az a nézet, miszerint ők az ókori germán vandálok leszármazottai. Ennek alapja az volt, hogy a németek (Stájerországban) „windisch,” vagy „wendisch” névvel illették a szlovénokat és más szlávokat, ebből származtatják a vend név eredetét, ennek valójában a jelentése tót. Többek között Rábatótfalu egykori község német nevében maradt fenn (Windischdorf).
Bár a latin nyelvű források úgy jelölik meg a szlovén kisebbséget, hogy vandalicus, azaz vandál, és a vizitációkban a vendvidéki népi tanítók által beszélt szláv nyelvet is "lingua vandalicam" néven jegyzik, a vidékre a vandál kifejezést sosem használták.
A szombathelyi egyházmegye a 18. században kialakította a Tótsági Esperességi Kerületet, mely csak Muraszombat és a Kerka folyó vidékét foglalta magába, de a Tótság elnevezést használták az egész szlovénok lakta régió megnevezésére is.
A 19. században, amikor egyesítették egy egyházmegyébe Zalát és Vast, akkor alakult ki a Vendvidék, ami eleinte ugyancsak egyházközigazgatási kerületnek minősült, melyet ezentúl Slovenska kraina névvel illettek, tehát még ekkor sem oltották be a vend nyelvjárásba a vend nevet, mivel ez nem létezett abban.
A 19. században a vendkérdés egyre inkább politikai színezetet kapott, melyet elsősorban a magyarok alakítottak ki, szlovén támogatóikkal, akik vendeknek nevezték magukat és ezt kényszerből a lakosság is átvette. Az elméletek tagadták a vendek szlovén származását, noha ezt már egyre több tudós kezdte elfogadni, mivel elejét akarták venni a Habsburg Birodalom területén élő szlovénok és a Magyarországon élők közti kapcsolat kialakulásának, ezzel együtt a pánszlávizmus elterjedésének, ami Magyarország területcsökkenését vonta volna maga után. Trianon után ismét elővették a „vend nem szlovén elméletet,” ezúttal nem szláv népként, hanem magyarral azonosult kelta népcsoportként állítva be őket és egyszerűen megcsinálták a vend kifejezés szlovén megfelelőjét, a „vendski"-t teljesen alaptalanul, melyet azonban a lakosságnak csak azon része használt önelnevezésként, amely erősen szimpatizált a magyarsággal. Ezek mögött mindig megbújt a magyarosítás szándéka, amivel a szlovén kisebbséget akarták teljesen beolvasztani a magyarokba.
Részben ezen politikai elméletek miatt a magyarországi szlovének önkormányzatának vezetői ma már a Vendvidék kifejezést nem használják a területre, ehelyett a Slovensko Porabje, míg magyarul Szlovén Rábavidék név van használatban, de ismeretes még a Szlovénvidék, vagy Szlovén Rábamente kifejezések is. A szlovén nevet azért toldják utána, hogy megkülönböztessék a többi Rábamenti vidéktől, ugyanis a Rábavidék kifejezés nem kizárólag a Vendvidéket takarja.
A Vendvidék egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezik, mivel a szocializmus ideje alatt határsávként zárt terület volt, melyet elkerült az államosítás és a Tsz-esítés. Ma az Őrségi Nemzeti Park részeként természetvédelmi oltalom alatt áll és a határok megnyitásával fejlődésnek indult.