Talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek elnevezését nem földrajzi fogalom, hanem saját történelme adja. A történeti Őrség lakói az államalapítás óta a határőrizettel megbízott magyar, vagy magyar nyelvű csatlakozott népelemek közül kerültek ki. Feladatuk az ország területi integritásának, függetlenségének megőrzése volt. Ennek fejében a királyoktól feltételes szabadságot kaptak, amihez történetük során végig ragaszkodtak.
Az Őrség nevében, történetében rejlik identitása, önazonossága is. Feladata volt a gyepű, majd az országhatár védelme, valamint a saját szabadságának megóvása, küzdelem a nemesi előjogokért és a vallás szabadságáért. Eleink részt vettek az összes szabadságküzdelemben: védték az országot a német betörések idején, támogatták Károly Róbertet az oligarchák ellen, harcoltak tatárok és törökök, Habsburgok és Batthyányiak ellen, ott voltak Bocskai, Rákóczi, Kossuth zászlói alatt. Szomoróc lakossága egyedüliként az egész Kárpát medence községei közül fegyverrel szállt szembe az első világháború után a betolakodókkal. Túléltek minden külső támadást, belső zsarnokságot, töretlenül védték hitüket, kibírtak fél évszázadot „árvaságban”, saját lelkész és templom nélkül.
Az Őrség azonban nemcsak történeti, hanem néprajzi fogalom is. A közös vallás, hasonló szokások, építkezési mód és nem utolsósorban a kistájhoz való tartozás tudata tömöríti egységgé falvainkat Kondorfától Velemérig, Magyarszombatfától Iváncig, Kercaszomortól Szőcéig. Az Őrség nevének önmagában is nagy a turisztikai vonzereje. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az „Őrség kapuja” elnevezés turisztikai közhellyé válása. A környező települések előszeretettel adományozzák önmaguknak ezt a titulust, különböző jelzőkkel megtoldva.
Ha már kapunak lenni ilyen becses dolog, akkor bizonyára azon áthaladva is élmények várják az utazókat. Turisztikailag nemcsak a történeti, a néprajzi, vagy a statisztikai kistérség települései vannak egymásra utalva, hanem a környező térségek – Vendvidék, Hetés, Goričko – velünk határos részei is gazdagítják a kínálatot és élvezhetik az „őrségiség” előnyeit. 2007. december 21-e óta végre az országhatár sem gátolja az együttélést. Az 1920-ban mesterségesen meghúzott határ sorompóinak eltűnésével elhárultak az akadályok a spontán együttműködés elől, nemcsak a hajdan a történeti Őrséghez tartozó Hodos, Kapornak és Domonkosfa (Bükkalja) vonatkozásában, hanem a néprajzilag rokon falvakkal is Szerdahelytől Szentlászlóig. A 20. század második fele hozta el történelmünk legnagyobb megpróbáltatását, a legújabb „árvaság” korát. Amit tatár, török, Batthyányiak, Habsburgok, rácok, járványok, Trianon nem tudott bevégezni, azt megtette a tájidegen ideológia, a deportálások, a kollektivizálás, az erőszakos iparosítás. Fél évszázad alatt a kistérség lakossága a felére csökkent. A mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása éppúgy az itt élő emberek kárára történt, mint a rendszerváltozás után a rosszul kivitelezett privatizáció. A 21. század küszöbére pedig gyakorlatilag ipar nélkül maradt a térség.
Az elmaradottságnak, a határ menti elzártságnak azonban jótékony hatása is volt. A kisgazdaságok egy része átalakult biogazdasággá, a kiürült, majd felújított porták szálláshellyé. Az ökoturizmus hívei élvezhetik a táj viszonylag zavartalan természeti értékeit, a megőrzött vagy rekonstruált kulturális, történeti és egyházi emlékeket.
A szelíd turizmus művelői bejárhatják ezt a változatos tájat gyalog, kerékpáron, lóháton, vagy akár fogaton is – ezáltal nem csak térben, hanem időben is utazhatnak, megismerhetik eleink kézműves termékeit, szerszámait, megkóstolhatják ételeit. A nagyvárosok profán világától néhány hétre elszakadva megcsodálhatják Árpád-kori templomaink, évszázados haranglábaink szent tereit, lugasok alatt menedékhelyet találhatnak a stressz elől. Az Őrség őrzi a máshol már letűnt emberi léptékű világot a globalizáció uniformizáló hatásával szemben, őrzi a mesteremberek kezének munkáját a gépsorok által ontott műanyag szeméthegyekkel szemben, őrzi a természet által nyújtott terményeket az iparszerű mezőgazdaság termékeitől. Az itt élők és az idelátogatók együttes feladata pedig megőrizni az élhető világnak ezt a szigetét utódaink számára.